Tiboldi Mária - Művészbejáró

A közelmúltban jelent meg Tiboldi Mária, a Budapesti Operettszínház örökös tagja, Jászai Mari-díjas színésznő Művészbejáró című önéletrajzi ihletésű memoárkötete, ami saját bevallása szerint érzelmek, impressziók és események egymásutánja. A könyvbemutatót a Kálmán Imre Teátrumban tartották, ahol a művésznővel Peller Károly beszélgetett, miközben a zsúfolásig megtelt nézőtéren ülők részleteket tekinthettek meg egy-egy emlékezetes alakításából vagy meghatározó filmes szerepéből, amelyek a televíziónak köszönhetően az utókor számára is fennmaradtak.
 
Elsőként Makláry László, az Operettszínház főzeneigazgatója a társulat és a főigazgató, Lőrinczy György nevében köszöntötte a művésznőt. "Tiboldi Mária minden egyes szerepében, színpadi alakításában, akár zenés játékban, akár operettben tündökölt, mindig is az első asszony, vagyis 'prima donna' volt. Egy igazi díva. Száz százalékos hangi adottságával és gyönyörű színpadi megjelenésével igazi királynőként ragyogott a színpadon minden este" - méltatta őt a főzeneigazgató.
 
Tiboldi Máriát köszönti Makláry László főzeneigazgató
 
Tiboldi Mária 1939-ben született Szolnokon, miután édesapja hazatért a hadifogságból, a család 1949-ben felköltözött Budapestre. Szülei és nagyszülei is muzikálisak voltak, valamennyien játszottak hangszeren, mint mondja "a zene otthon volt a családban", így aztán természetes volt, hogy bérletet vettek az Operaházba és a Nemzeti Színházba. Így láthatta a színházért és a muzsikáért rajongó fiatal lány többek között Bajor Gizit Lady Milfordként az Ármány és szerelemben, ami meghatározó emlékként él benne. Tiboldi Mária a Szilágyi Erzsébet gimnázium tanulója lett és olyan tanárok oktatták, mint Krúdy Gyula lánya, aki a történelmet tanította vagy a neves zeneszerző Sztojanovits Jenő lánya, aki az énekkart vezette. Sztojanovits Adrienne kérésére Kodály a kórus számára írta meg a Pünkösdölőt, aminek rádió felvételén maga a szerző is részt vett. A legnagyobb gimnáziumi élményt azonban a Tamási Áronnal való találkozás jelentette, amire így emlékezik: "Elsős gimnazista voltam, szép kiejtési verseny volt az iskolában, és Tamási volt az elnök. Egy óvatlan pillanatban felállt és lejött hozzám, aki a nézőtéren ültem, megszólított és megkérdezte, miért nem indultam a megmérettetésen. Hebegtem-habogtam, még csak elsős vagyok" Mire ő: "Jövőre itt szeretném látni. Megfordult és visszament. Így is lett. Később aztán baráti kapcsolatba kerültünk, még a Színművészeti Főiskolán is megnézte a vizsgaelőadásomat, sőt az Operettszínházba is eljött, amikor a Csárdáskirálynő címszerepében debütáltam."
 
A Csárdáskirálynő egyébként is emblematikus szerepe Maricának. 1961-ben játszotta először Szegeden, majd 1963-ban már az Operettszínházban. Emlékezetes még a bécsi, és kiváltképp a moszkvai fellépés, ahol az ottani Operettszínház együttesével énekelte Szilviát 15 ezer ember előtt a Luzsnyiki Stadionban.
 
A gimnázium után egyenes út vezetett a Színház-és Filmművészeti Főiskola első zenés osztályába, 3600 jelentkező közül választották ki, és Simon Zsuzsa volt a mestere. Mellette Gáti József volt a színpadi beszéd tanára és kedves emlékeket őriz az irodalmat tanító Hegedűs Gézáról is. Az egykori osztálytársak között volt Mécs Károly, Pap Éva, Bürös Gyöngyi, Fonyó István, Győry Emil, Verebély Iván és Szokolay Ottó. "Szép és gazdag időszaka volt az életemnek. Minden, ami történt, élénken él bennem. Simon Zsuzsától nagyon sokat tanultam, egy rendkívül művelt, jó szemű pedagógus volt. Meglátta bennem a primadonnát, és mindig annak is tartott. Soha nem kaptam tőle más szerepet." Mestere nem csak színházi karrierjét egyengette, de a televízióba is vitte magával. Meghívta a Mézeskalács című Szirmai Albert operettbe, ahol Honthy Hannával közösen énekelhetett. "Hannát egy ország imádta. Azt mondta nekem: minden fellépéskor szívet kell adni, szívet kell küldeni, szívet kell cserélni, és hinni kell benne, még akkor is, ha az 'csak' egy operett. Ehhez tartottam magam egész életemben. Kell a közvetlen kapcsolat a közönséggel, hogy a szépre, a jóra, a nemesre tanítsuk a színpadról az embereket."
 
Tiboldi Mária és Peller Károly 
 
A Színművészeti Főiskola elvégzését követően 1961-ben Szegedre szerződött, és rögtön egy beugrással kezdett. A Rigoletto Ceprano grófnéját Pestről Szeged felé a vonaton "gyakorolta be" a Mantovai herceget alakító Szabó Miklós segítségével.  A Tisza parti nagyvárosban prózai szerepekben is kipróbálhatta magát, és persze elénekelhette a Csárdáskirálynő, a Cirkuszhercegnő, a Maya és a Viktória főszerepeit. De játszott a Nabuccóban is, és ennek köszönhetően léphetett első alkalommal az Operettszínház színpadára a Vidéki Színházak Fesztiválja keretében. Ugyanakkor Madame Pompadourt nem kapta meg, mert a vezetés túlságosan fiatalnak találta a címszerepre, pár évvel később azonban ez is felkerült a listájára, nem is akárhol, Salzburgban mutatkozhatott be ebben a szerepben. Később, 1985-ben, Seregi László rendezésében, Makláry László zenei irányítása mellett a hazai közönség is megcsodálhatta alakítását az Operettszínházban, olyan társakkal, mint Rátonyi Róbert, Harkányi Endre, Farkas Bálint és Maros Gábor. Az előadásból még tv film is készült.
 
1963-ban Szegedről Budapestre hívták az Operettszínház társulatába. Ez az időszak azonban nem volt felhőtlen számára. "Az a szárnyalás, ami elindult velem Szegeden, itt nem folytatódott. Jórészt csak beugrásaim voltak és délutáni előadásokban játszhattam másodszereposztásban. Rátonyi Róbert egyszer azt mondta nekem, hogy a sok beugrás nem adott alkalmat egy kiugrásra. És ez nagyon pontos megfogalmazás volt." Így aztán 1966-ban megvált operettszínházi tagságától és külföldön próbált szerencsét. Főleg német nyelvterületen, Ausztriában, Németországban dolgozott. 1968-ban osztrák állampolgár lett magyar konzuli útlevéllel, aki engedéllyel tartózkodhatott külföldön. A berlini Theater des Westensben hat hónapon keresztül en suite játszotta a Cirkuszhercegnő Fedoráját, aminek premierjén még Vera Kálmán is jelen volt, és aki sokáig figyelemmel kísérte pályafutását. 1968-tól a salzburgi Landestheater következett, ahol Madame Pompadour mellett Marica grófnőként is bemutatkozhatott. 1972-től a bécsi Raimund Theater primadonnája lett, de közben még Münchenben a Sybillt is elénekelte. Ennek az előadásnak magyar vonatkozása is volt, a harmincas évek nagy filmsztárja, Földesi Géza rendezte a produkciót. Ezt követően indult el filmes karrierje.
 
Nico Dostal Magyar lakodalom című filmjében alakíthatta a női főszerepet. Az alkotás az osztrák, a német és a svájci tévé koprodukciójaként jött létre, ami még arról is nevezetes, hogy ez volt 1969. január 1-én az ORF első színes adása. Ezt még sok más operett film követte, például a Giuditta, A kék álarc (Mask Blue) és Heiberg Operabál című munkája.
 

Ekkoriban már német nyelvterületen abszolút sztárnak számított, az elsők közt emlegették.

 

Tiboldi Mária
 
1972-ben újabb óriási állomás következett, az operettjátszás Mekkája, Mörbisch. Az Egy éj Velencében című Johann Strauss operettben a népszerű svájci színész-táncdalénekes, Vico Torriani volt partnere. "A tavon, gondolával érkeztünk a nézők elé, ezért mikroportot használtunk. De ez akkoriban még olyan drága volt, hogy csak egyetlen darab volt belőle, vagyis osztoztunk kellett. A főpróbán úgy kaptam meg tőle a mikroportot, hogy nem volt bekapcsolva, elég kellemetlen pillanat volt, de aztán jött a következő jelenet, ahol a szerepemből adódóan lehetőségem nyílt rá, hogy egy óriásit lekeverjek neki. Ott volt a sajtó, akik ezt persze jól felnagyították, úgy hogy kellett tartanunk egy úgynevezett kibékülési partit. Vico ott rösztit főzött, én meg szegedi gulyást. A sajtó megnyugodott és megírta, hogy minden tökéletes, szeretik egymást."
No persze a másik nagy nyári operett központ Bad Ischl sem maradhatott ki a sorból. Tiboldi Mária itt a Sztambul rózsájában és a Cigányszerelemben valamint A Víg özvegyben lépett fel, ahol magyar partnerei voltak Harsányi Frigyes (Danilo) és Domokos Zsuzsi (Valencienne) személyében.

 

1971-76 között több lemeze is megjelent Németországban, amiken főként magyar- és cigányzenéket énekelt. A művésznő erről úgy vallott, hogy ezek már egyértelműen a honvágy jelei voltak. "Fergeteges tíz évnek tűnik, de közben volt a szívemben és a lelkemben egy gyötrő fájdalom. Távol az otthontól, a szeretteimtől. Úgy hogy egyszer csak megfogtam a gyerekem kezét és két kofferrel hazajöttünk. Én már soha többé nem tudok elmenni máshová, mert mindig is borzasztóan erősek voltak a gyökereim, a kötődésem a családomhoz, az országhoz." Megkereste a Fővárosi Operettszínház akkori főrendezőjét, Vámos Lászlót, hogy adjon neki munkát. A Cirkuszhercegnőben láthatta őt sok év kihagyás után első ízben a hazai közönség. Ezt követte a Cigányszerelem majd a Denevér. A főpróbán azonban rosszul lett, terhes volt, kórházba kellett szállítani, így csak egy évvel később, 1979-ben állhatott be Rosalinda szerepébe, ami szintén nem mindennapi körülmények között zajlott, hiszen a Magyar Televízió szilveszter napján élőben közvetítette az előadást. Az Operettszínház vezető primadonnája lett, 2003-ig, nyugdíjba vonulásáig, sok-sok főszerepet játszott el, többek között a Csárdáskirálynőt, a Cirkuszhercegnőt, a Cigányszerelmet, amivel Franciaországban is felléptek, na és persze A muzsika hangja Zárdafőnök asszonyát, melyben ifjú kezdőként Peller Károly is partnere lehetett, aki Rolfot alakította.
 
A filmes szerepek itthon is rendre megtalálták. 1985-ben ő formálhatta meg Blaha Lujzát a Nemzet csalogánya című tévéjátékban, amit Vámos László rendezett. Ezért az alakításáért megkapta a Jászai Mari-díjat. Önálló tv show-t is készített Zene az életem címmel és filmen is megformálhatta nagy kedvencét, Madame Pompadourt.
 
Tiboldi Mária és Peller Károly
 
Kálmán Imre századik születésnapját 1982-ben közös műsorral köszöntötte az osztrák, a német és a magyar televízió. Tiboldi Mária lehetett az adás egyik háziasszonya, amit 60 millióan láttak Európától Jordánián és Izlandon át Japánig
 
A művésznő elmesélte, mennyire fontos ember az életében Simándy József, aki iránt kamaszként is rajongott. "Ő volt a gyerekkori szerelmem, akibe minden nő szerelmes volt. Fantasztikus volt hallgatni a hangját az Orion rádión keresztül." 1955-ben addig állt sorban az Állatkerti szabadtéri színpadon, ahol az akkor már rendkívül népszerű operista Riccardo grófot énekelte Verdi Álarcosbál című operájából, amíg nem kapott autogramot. Még a nevét is miatta írta hol 'i'vel, hol 'y'nal, attól függően, hogy az énekes épp hogyan használta. Pályájuk során azonban soha nem dolgoztak együtt, ezért Marica, aki mindenképp szeretett volna egy színpadon állni Simándyval, a Fészek Művészklubban készített önálló estjére meghívta a 77. születésnapját ünneplő művészt, és együtt énekelték Kálmán Imre Marica grófnőjéből a Ne szólj kicsim, ne szólj kezdetű duettet. "Óriási boldogság volt. Földöntúli érzés. El se hittem, hogy az az ember, akit egész életemben imádtam, most velem énekel."  
 

Maricának mindig is a család volt mindennél fontosabb, akik a menedéket jelentették, azt az erős kötődést, amivel a pályán tudott maradni.

 

A beszélgetés végén Tiboldi Mária köszönetet mondott azoknak, akik segítették abban, hogy elkészülhessen a könyv: a családjának, a férjének, fiainak, a Budapesti Operettszínháznak, a Budapesti Operettbarátok Egyesületének, a kötet szerkesztőjének, Pápai Szabó György református lelkésznek.

A Budapesti Operettszínház fenntartója a Magyar Állam, irányító szerve az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

X